Előzmények
2010 április 22. | Szerző: kispapa51 |
Én kezdem jól érezni magam, és hálistennek úgy látom az ország legnagyobb része is. Végre, felemelt fővel járhatok, és most már lassan büszke lehetek arra, hogy magyar vagyok. Mert megmondom őszintén az elmúlt nyolc évben, már kezdtem meghasonlani. Nem tudtam, hogy én vagyok ennyire hülye, vagy az ország nagy része…
Az elmúlt években már kezdtem kétségbe esni, – nem mertem elhinni, hogy Széchenyinek van igaza: „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy becsületes nép nyakára, akkor az a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol mélyére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas, vagy műveletlen.”
Már azt sem értettem, mi történt az ezredfordulón, – amikor a konzervatív kormány működése nyomán kezdett erősödni a forint, csökkent az infláció és az államadósság, az ingatlanpiac pezsgett, ki volt tűzve az Euro bevezetésének céldátuma, bevezették a hazai kisvállalkozásokat segítő Széchenyi tervet, a diákhitelt. Jó néhány szimbolikus beruházás született, mint a Magyarországot Szlovákiával összekötő Mária Valéria híd világháborús romjaiból való újjáépítése, számtalan köztéri szobor, jó néhány kulturális épületet 
és templomot újítottak fel, megépült az új Nemzeti színház és lerakták a Művészetek palotája alapjait. Az ország megítélése (GDP növekedés, munkanélküliség, reálbérnövekedés) lényegesen javult a környező országok viszonylatában. Tíz éve még az volt a téma hogy Ausztriát mikor érjük be, most meg az hogy Bulgária mikor hagy le minket.
Úgy tűnt az emberek többsége meg van elégedve a nemzeti érdekeket is figyelembe vevő kormányzással, s 2002-ben újra megválasztja a Fidesz kormányt. A választás estéjén leültem a tévé elé és ledöbbentem. Este még a Fidesz vezetett, aztán késő este váratlanul megfordult a helyzet, és ha csak néhány százalékkal is, de az Mszp alakíthatott kormányt. Sokan választási csalást emlegettek, utólag kiderült szocialista listák alapján aznap délután még beszervezték azokat, akik nem mentek el szavazni. Így utólag már mindegy, – fogadjuk el, hogy többen csalódtak a Fidesz kormányzásban, és a szocialistákra szavaztak. A nyugdíjasok valami 19 ezer forintot emlegettek (a megrögzöttek még ma is), amit a Fidesz-kormány elvett tőlük, – azóta sem igazán értem, tizenkilencezer forint, hogyan überelhet, egy összességében jó gazdaságpolitikájú nemzeti kormányzást, de tegyük fel, a kormány nem figyelt oda eléggé a nyugdíjasokra. Továbbá, – ahogy akkor az ellenfelektől lehetett hallani – nagyképű, arrogáns és elbizakodott volt. A Fidesz pofára esett, jött a
Mszp-Szdsz koalíciós Medgyessy kormány, egy olyan emberrel, aki nem is volt a párt tagja, és miniszterelnökségre jutása utáni napokban kiderült 3/3-as ügynök volt. Tulajdonképpen ekkor körvonalazódott (vagy már a pufajkás Horn kormány idején), hogy ez egy következmények nélküli ország. Szegény, jóindulatú, osztogató Medgyessynek (aki mögött mindig ott állt Kovács Laci bácsi, hogy tudja mit kell mondania, de alapjában véve egy szimpatikus, intelligens elnök volt, pláne az őt követő kormányfő tükrében), nem is ezért kellett távoznia. És ekkor lehetett először megfigyelni, hogy az alig néhány százalékos támogatottságú 
Szdsz kezdi zsarolni, és irányítani a nagyobbik kormánypártot. Az szdsz tehát kihátrált a dísz-miniszterelnök mögül, az Mszp is magára hagyta, de végül is könnyelmű gazdaságpolitikája miatt Medgyessy megérdemelte, hogy lemondassák. És ekkor meglepő dolog történt: az eddigi miniszterelnök tanácsadója – megelőzve olyan régi, megbízható csinovnyik miniszterelnök-
jelöltet, mint Kiss Péter, és még sokan mások, – váratlanul bepofázta magát az élvonalba a Kommunista Ifjúsági Szövetség utolsó elvhű titkára gyurcsánszki, akit az mszp-szdsz koalíció váratlanul megválasztott miniszterelnöknek, így a szabad Magyarország történetében elsőként került valaki hatalomra választási felhatalmazás nélkül.
Nos innen kezdődik Magyarország olyan erkölcsi hanyatlása, melyet én a törökvészhez hasonlítanék…
Ez a kártékony, demagóg, nagyképű pojáca, akin azonnal látszott, hogy egész életében arra várt,
hogy ekkora hatalomhoz jusson – óriási elánnal vetette bele magát a hazai politikai életbe, és mindenféle reformígéretekkel elkábította pártját, annak szövetségeseit és sajnos a magyar nép hiszékeny részét. Több millió magyart butított el, akik sajnos hittek neki. Egyet el kell ismerni, – ez a bohóc rendkívüli szónoki tehetség! Akárcsak Hitler. A híveinek, vagy az ellenzéknek fogcsikorgatva, de muszáj volt rá odafigyelni. Ez a gyurcsányi rizsa annyira félrevezette a naiv tömegeket, hogy az mszp a 2006-os választásokat is megnyerte...
Már azt sem értettem, mi történt az ezredfordulón, – amikor a konzervatív kormány működése nyomán kezdett erősödni a forint, csökkent az infláció és az államadósság, az ingatlanpiac pezsgett, ki volt tűzve az Euro bevezetésének céldátuma, bevezették a hazai kisvállalkozásokat segítő Széchenyi tervet, a diákhitelt. Jó néhány szimbolikus beruházás született, mint a Magyarországot Szlovákiával összekötő Mária Valéria híd világháborús romjaiból való újjáépítése, számtalan köztéri szobor, jó néhány kulturális épületet és templomot újítottak fel, megépült az új Nemzeti színház és lerakták a Művészetek palotája alapjait. Az ország megítélése (GDP növekedés, munkanélküliség, reálbérnövekedés) lényegesen javult a környező országok viszonylatában. Tíz éve még az volt a téma hogy Ausztriát mikor érjük be, most meg az hogy Bulgária mikor hagy le minket. Úgy tűnt az emberek többsége meg van elégedve a nemzeti érdekeket is figyelembe vevő kormányzással, s 2002-ben újra megválasztja a Fidesz kormányt. A választás estéjén leültem a tévé elé és ledöbbentem. Este még a Fidesz vezetett, aztán késő este váratlanul megfordult a helyzet, és ha csak néhány százalékkal is, de az Mszp alakíthatott kormányt. Sokan választási csalást emlegettek, utólag kiderült szocialista listák alapján aznap délután még beszervezték azokat, akik nem mentek el szavazni. Így utólag már mindegy, – fogadjuk el, hogy többen csalódtak a Fidesz kormányzásban, és a szocialistákra szavaztak. A nyugdíjasok valami 19 ezer forintot emlegettek (a megrögzöttek még ma is), amit a Fidesz-kormány elvett tőlük, – azóta sem igazán értem, tizenkilencezer forint, hogyan überelhet, egy összességében jó gazdaságpolitikájú nemzeti kormányzást, de tegyük fel, a kormány nem figyelt oda eléggé a nyugdíjasokra. Továbbá, – ahogy akkor az ellenfelektől lehetett hallani – nagyképű, arrogáns és elbizakodott volt. A Fidesz pofára esett, jött a
Mszp-Szdsz koalíciós Medgyessy kormány, egy olyan emberrel, aki nem is volt a párt tagja, és miniszterelnökségre jutása utáni napokban kiderült 3/3-as ügynök volt. Tulajdonképpen ekkor körvonalazódott (vagy már a pufajkás Horn kormány idején), hogy ez egy következmények nélküli ország. Szegény, jóindulatú, osztogató Medgyessynek (aki mögött mindig ott állt Kovács Laci bácsi, hogy tudja mit kell mondania, de alapjában véve egy szimpatikus, intelligens elnök volt, pláne az őt követő kormányfő tükrében), nem is ezért kellett távoznia. És ekkor lehetett először megfigyelni, hogy az alig néhány százalékos támogatottságú Szdsz kezdi zsarolni, és irányítani a nagyobbik kormánypártot. Az szdsz tehát kihátrált a dísz-miniszterelnök mögül, az Mszp is magára hagyta, de végül is könnyelmű gazdaságpolitikája miatt Medgyessy megérdemelte, hogy lemondassák. És ekkor meglepő dolog történt: az eddigi miniszterelnök tanácsadója – megelőzve olyan régi, megbízható csinovnyik miniszterelnök-jelöltet, mint Kiss Péter, és még sokan mások, – váratlanul bepofázta magát az élvonalba a Kommunista Ifjúsági Szövetség utolsó elvhű titkára gyurcsánszki, akit az mszp-szdsz koalíció váratlanul megválasztott miniszterelnöknek, így a szabad Magyarország történetében elsőként került valaki hatalomra választási felhatalmazás nélkül. Nos innen kezdődik Magyarország olyan erkölcsi hanyatlása, melyet én a törökvészhez hasonlítanék…
Ez a kártékony, demagóg, nagyképű pojáca, akin azonnal látszott, hogy egész életében arra várt,
hogy ekkora hatalomhoz jusson – óriási elánnal vetette bele magát a hazai politikai életbe, és mindenféle reformígéretekkel elkábította pártját, annak szövetségeseit és sajnos a magyar nép hiszékeny részét. Több millió magyart butított el, akik sajnos hittek neki. Egyet el kell ismerni, – ez a bohóc rendkívüli szónoki tehetség! Akárcsak Hitler. A híveinek, vagy az ellenzéknek fogcsikorgatva, de muszáj volt rá odafigyelni. Ez a gyurcsányi rizsa annyira félrevezette a naiv tömegeket, hogy az mszp a 2006-os választásokat is megnyerte...
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nem mindenben értek Veled egyet. Például a Széchenyi-terv pénzkeretnének egy jelentős része sajnos inkább a saját, egyébként is elég jó anyagi körülmények között élő embereinek jutott… A diákhitelt hagyjuk, nem beszélve a Nemzeti Színház körüli mizériáról! Szóval ők is elkövettek óriási bakikat, volt korrupció rendesen, de ez mindenhol így van sajnos. Nem tartom egészségesnek a mai Magyarországon, hogy akármelyik (AKÁRMELYIK) párt 2/3-os többséget szerezzen, de drukkolok, hogy mindennek jó vége legyen és a Fidesz végre gagyába rázza az országot. És még mielőtt akárki felhozná: nem, nem támogatom az MSZP-t (bár liberális gondolkodású vagyok) sőt, az egész magyar politikai “elitet” fellöném a Holdra. 🙂