2006. október 23.
A nagyképű gyurcsány olyan veszettül ragaszkodott a hatalomhoz hogy gyalázatos szónoklata után esze ágában nem volt lemondani. Sőt, annyira elhatalmasodott rajta az exhibicionizmus betegsége, hogy direkt élvezte ezt a botrányos szituációt és még büszke is volt arra, hogy ekkora szart kavart.
Ettől kezdve nem csodálkozhatunk, hogy bárhol ahol megjelent, zengett az „elkúrtad” és a „takarodj!” De a magyar politika szégyene nem vette észre magát, – hogy miatta, a diszkriminált, illegitim politikus miatt vannak az állandó tüntetések, rendbontások, és ha idejében eltakarodik, mindenkinek jobb lesz! Sőt, mintha a rendszeres demonstrációk még mintha csak feltüzelték volna, hiszen imádott szerepelni…
És akkor következett 2006 október 23-a, az 56-os események ötvenedik évfordulója, amikor forradalmi tűzzel elszabadult a pokol. Az mtv ostroma óta a BRFK rengeteg pénzt kapott – gyurcsány és illegitim politikusai védelmére (ha eltakarodik, sok milliárdot megspórolhattunk volna), – és most már tökéletesen felszerelték a rohamrendőrséget. Mintha – annak idején az mtv-nél – direkt dobtak volna oda a felháborodott tömegnek száz, teljesen hiányos felszereltségű rendőrt, hogy ezek után legyen mire hivatkozni.
Most aztán – mint egy hadsereg – kaptak golyóálló mellényt, erős sisakot, nagy gázsprayt, gumilövedéket, – csak azonosítószámot (és elvileg teleszkópos ólmosbotot – viperát) nem, és a kiképzés volt hiányos. És mivel ismét zúgott az „elkúrtad”, a tüntetők egyre radikálisabbak lettek, – kukákat kezdtek felgyújtani, barikádot építeni, molotov koktélokat dobálni, – a rendőrök pedig most már tökéletesen felszerelkezve úgy érezték megbosszulhatják az mtv-nél cserbenhagyott társaikat ért sérelmeiket. A tiltakozók úgy érezhették, egy új 56-os forradalom részesei, hiszen ismét olyan kényúrt kellett eltávolítani a hatalomból, aki lassan olyan személyi kultuszt kezdett kialakítani ki maga körül, mint a régi időkben kopasz elődje.
Néhány hónappal a szégyenletes öszödi beszéd után, október 23-án reggel a nap eseményeit vetítette már előre, amikor a Parlament előtti délelőtti zászlófelvonás ideje alatt gumibottal támadtak rendőrök demonstrálókra, köztük nőkre és idősekre.
Délután a Deák tér környékén emlékező tömegnek természetesen most is voltak hangadói, akikre a rendőrség gumilövedékeket és könnygázgránátokat lőtt ki. Egy ötvenhatos veterán még egy T-34-es kiállítási tankot is elkötött. 56-os forradalmi hangulat kezdett eluralkodni a gyurcsányi rendszer ellen tüntető tömegben. És ekkor megtörtént az 56 óta legnagyobb nemzeti tragédia: rendőri hiba folytán (némelyek szerint szándékosan) az Astoriánál emlékező fideszes tömeg hazafelé tartó tagjai közül azok, akik a Deák tér felé vonultak, szembetalálták magukat az onnan rendbontókat üldöző rendőrökkel, akik ekkor már nem tudták kik a felforgatók és kik a békés megemlékezők. A Fidesz-gyűlés után lovas rendőrök kardlapozták a tömeget, amikor többen megsérültek. Kék folyadékot locsoltak a vízágyúkból a tömegre, – ily módon megjelölve a tüntetőket. Gáz, gumilövedékek, súlyos sebesültek… tömegoszlatás minden eszközzel… A rendőrök engedély nélkül viperát is használtak. Beteg idős emberek, kisgyermekes szülők, ünnepelni vágyó békés emberek sokaságában keltett félelmet a gyurcsányi rendőrterror. Sokszor négy-öt rendőr is ütlegelt egyetlen – néha már földön fekvő – embert. A gumilövedékeket szabálytalanul derék fölötti részre célozva lőtték ki, sok embernek a fejét, szemét is eltalálva. Többen kerültek 8 napon túl gyógyuló sebekkel kórházba, sokaknál súlyos fejsérülések miatt műtétre is szükség volt. A rendőri túlkapások miatt hajszál híja volt, hogy emberéletben nem esett kár. A rohamrendőrök teljesen ad-hoc módon fogdosták össze az embereket. Hajléktalanokat is begyűjtöttek, – aki ezért hangosan tiltakozott, azt addig ütötték, amíg csöndben nem maradt. A fidesz megemlékezésen részt vevő ismerős orvos házaspár barátaim is ekkor sérültek meg itt, akik a bántalmazáson és a jogsértésen annyira elkeseredtek, ahogy azóta családostul külföldön élnek.
Ekkor sérült meg Révész Máriusz fideszes országgyűlési képviselő is, akit a rendőrök lőttek fejbe gumilövedékkel akkor, amikor erőszakosságukat kérdőre vonta, majd később meg is verték.
Késő este a már felbőszült tüntetők az Erzsébet híd pesti hídfőjénél barikádot emeltek, amelyet meggyújtottak, miközben a rendőrök gumilövedékkel és könnygázgránátokkal lőtték őket, majd a híd budai oldaláról a már oszladozó embereket visszahajtották a váci utca irányába, és a lezárt mellékutcákban összefogdosták őket. A símaszkos rendőrök egy törvényellenes belső utasítás miatt nem viseltek azonosító jelet, mely megnehezítette későbbi felelősségre vonásukat is. Előfordult, hogy a rendőrök a tüntetők zászlóit kitépték kezükből, földre dobták, megtaposták, sőt ők is utcaköveket dobáltak a tüntetők felé. Előfordult az is, hogy a rendőri intézkedés miatt megsérült személyt az intézkedés helyén hagytak segítségnyújtás nélkül. Egy férfit aki a munkahelyéről akart hazajutni fejbe lőtték, majd menekülés közben ötször hátba.
Egy 65 éves, súlyos cukorbeteg, mozgássérült öregember: – A nővérem emlékére akartam virágot elhelyezni a Nyugatinál, akit Hornék pufajkás bandája lőtt agyon 56-ban… Tartottam a virágot a kezemben, és egy kis papírzászlócskát, amikor egy kisbuszból kiugrott három rendőr, és letepertek a földre, megrugdostak és elvertek… ütöttek-vágtak és eltörték a kezem! Még az inzulinos fecskendőmet is összetaposta az egyik gyurcsánypribék…
Éjjel a Blaha Söröző vendégeit a rendőrség az utcára kergette, holott a tüntetésekhez semmi közük nem volt, és az utcán rendőrök sorfala fogadta a menekülő embereket, ahol ütlegelni, rugdosni kezdték őket, sőt gumilövedékeket lőttek ki rájuk közvetlen közelről.
A kapitányságon lincshangulat fogadta a gyanúsítottakat: a rohamrendőrök gumibottal és a pajzsukkal ütötték-verték a hátrabilincselt kezű őrizeteseket, többeknek csontjuk tört. Később emberek tizedmagukkal egy cellába kerültek, és mikor valaki ügyvédet kért, azt válaszolták: “-Ez nem Amerika, kisköcsög!”.
Mint a későbbi rendőri tanúvallomások alapján kiderült – olyan is előfordult, – hogy a már megbilincselt embernek törték el az ujját. Az őrizetbe vett tüntetőket – jogtipró módon – órákon át betonon térdepeltették, a fogdában gyakran meztelenre vetkőztették, és órákon át megalázták, fizikailag is bántalmazták, megrugdosták, a fejüket a falba verték és megkínozták őket: „Másfél órán át térdeltünk. Elsötétült minden, elveszítettem az eszméletemet, és arra ébredtem, hogy a rendőrök rugdosnak és megint a falhoz vágnak. Ekkor mondtam, hogy orvosra van szükségem, mert asztmás vagyok. A rendőrök erre azt mondták: “Nem baj, legalább megdöglesz.”
Előfordult, hogy már megbilincselt embereket ütöttek, vertek véresre. A zavargásoknak 167 sérültje (köztük 17 rendőr és 5 külföldi) volt, közülük 134 ambuláns, 33 kórházi kezelésre szorult. Gumilövedékek miatt fél szemére megvakult két ember. A nyak-, fej-, szemsérülések száma több mint 80 volt.
A rendőri készültségre jellemező, hogy vidékről is hozattak fel több száz rendőrt, és Gergényi rendőrfőkapitány közvetlenül gyurcsánytól kapta azokat az utasitásokat, mely szerint a rendbontókkal szemben kiméletlenül járjanak el. Többek között ezért is szeretnék sokan majd mindkettőjüket a vádlottak padján látni.
Egyes rendőri egységek kirívóan törvényellenes, sőt, szadista módon avatkoztak be, de a felelősségre vonás elmaradt, mert a rendőrök falaztak egymásnak, és hazudtak a bíróságon.
Október 23. után a rendőri fellépés megítélésének kérdése került a belpolitikai viták középpontjába. A jobboldal szerint a fellépés „diktatórikus, törvénytelen hatalmi intézkedés” volt, amely az ellenvélemény elnyomását szolgálta. Az MSZP és az SZDSZ az erőszak mögöttes okát a „Fidesz hatalmi politikáját szolgáló uszító kampányban” látták, „indokoltnak és törvényesnek” tartották a rendőrség fellépését. Érdekes, hogy az események kivizsgálására alakult parlamenti bizottság üléséről készült jegyzőkönyveket Szilvásy György kancelláriaminiszter 80 évre titkosíttatta.
Az események kivizsgálására létrehozott Gönczöl bizottság 260 oldalas jelentése az események felelőseit a magyar politikai osztály széles körében és a rendőri vezetők között vélte megtalálni. Mivel ezzel az ellenzék nem elégedett meg, egy független jogász bizottság 250 oldalas jelentése elsősorban Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt tette felelőssé az eseményekért, aki „tudott a rendőri brutalitásokról, az aránytalan rendőri fellépésről, s kifejezetten biztatta, utasította a rendőri vezetőket a további erőszakra, jogsértésekre.”
Frattini az Európai Bizottság alelnöke és az Amnesty International a rendőrök kiképzését, a rendőri azonosítók használatát és a gumilövedékek használatának mellőzését, valamint a civil kontroll megerősítését és az erőszakot elszenvedettek eseteinek kivizsgálását szorgalmazta.
Pesty László a Fekete doboz munkatársa később dokumentumfilmet is készített az eseményekről, „Megsebzett ünnep” címmel.
Nem sokkal később az mszp-szdsz irányítású Fővárosi Közgyűlés „Budapest rendőrfőkapitányaként a főváros közbiztonságának megszilárdítása érdekében végzett intenzív és innovatív munkájáért” – Budapestért díjat és Budapest Közbiztonságáért Emlékérmet adományozott Gergényi Péternek…
2006. október 23-a is bekerült a magyar történelem legsötétebb napjai közé!
Ezért állítom – a mostani választások tükrében is, – hogy ha gyurcsány az öszödi szónoklat után lemond, vagy politikai támogatói az mszp, szdsz soraiból előbb megvonják tőle a bizalmat, és nem várnak 2009-ig – nem itt tartana az ország (és nem itt tartana az mszp, sőt még az szdsz sem). De mivel Lendvai Ildikó és sokan mások az utolsó percig nyalták gyurcsány alsó felét, amiből a jelenlegi parlamenti összetétel egyenesen következett. Horn Gábor az szdsz egyik vezéralakja mondta ki először – a népszavazás eredményét értékelve: – Valljuk be, hogy a nép ezzel azt mondta, hogy Feri menj a p***ba!
A gyurcsányi hazugságbeszéden és az azt követő botrányos politikán felháborodott, elégedetlen, elkeseredett embereknek vérmérséklete szerint több fajtája van: van aki csak otthon mérgelődik (pl. én), van aki kivonul az utcára tüntetni, van aki ordibál is, van aki tojást is dobál, van aki fel is szedi a köveket, de eldobni már nem meri csak a kődobáló kezébe adja, van aki annyira fel van háborodva (többedmagával), hogy felborít egy autót, van aki fel is gyújtja, etc…
Nyilván utóbbiak akik meccseken gyakoroltak és agresszívabbak. Aztán vannak provokátorok is. De valamennyien fel voltak háborodva azokon amik 2006-ban a választások után, majd az azt követő években történtek. Nyilván normális ember nem tesz ilyet, de forradalmakhoz mindig is bátor emberek kellettek (akikhez sajnos hozzácsapódnak törvénytelen elemek is).
Én is szerettem volna néha kimenni az utcára hangot adni felháborodásomnak, de nem volt hozzá elég bátorságom. Helyettem tették meg azok akik ott voltak. Természetesen nem a gyujtogatókra, kő-, és molotov-koktéldobálókra gondolok, de az elmúlt években már mindenki veszélyben volt, aki egy-egy ünnep alkalmával ki mert menni az utcára…
Folyt. Köv.