A morális és gazdasági válság elmélyülése: a második gyurcsány kormány
2010 április 30. | Szerző: kispapa51 |
Mivel a baromarcú nem volt hajlandó lemondani, a következő években minden nemzeti ünnepen zúgott az elkúrtad…A kormány meghirdette az „új Magyarország” tervet, de ahelyett, hogy fejlődés mutatkozott volna, egyre mélyebbre süllyedtünk: 2006 végén az államháztartási hiány meghaladta a 9%-ot, az infláció 8%-ra nőtt, míg a gazdasági növekedés inkább csökkenés…
Az ellenzék és a plebs folyamatosan előrehozott választásokat követelt, de ezt az szdsz koalició, majd az ehhez csatlakozó, egyre inkább balratolódó, a hagyományokat felrúgó mdf frakció állandóan megakadályozta (ez is magyarázza mostani eltűnésüket a politikai életből).
győzelmet aratott, melyből a kormány ismét levonhatta volna a következtetéseket, de nem tette. Amikor gyurcsány a parlamentben bizalmatlansági szavazást kezdeményezett, a koalició az mdf-fel megtámogatva bizalmáról biztosította a kormányfőt… Szuper! Ez végül is érthető volt, hiszen szdsz csak így maradhatott a húsosfazék körül.
Az ellenzék továbbra is a jogállam keretei között próbálta megbuktatni az illegitim kormányt, ezért az egészségügyi „reformokról” 2008 márciusában népszavazást 
kezdeményezett, mely elsöprő, 84%-os elutasítást eredményezett. De ez a népszavazás tulajdonképpen a kormányról mondott ítéletet, amelyből pofátlanul nem vettek semmit magukra. A vereség után gyurcsány menesztette az szdsz-es Horváth Ágnes egészségügyi minisztert, – mintha ő lett volna az oka a vereségnek – mire a kisebbik kormánypárt kilépett a koalícióból. Kiderült, hogy gyurcsányból az szdsz-nek is végre elege lett, mert a parlamentben változatlanul az mszp mellett voksolt, továbbra is infúziót juttatva a haldokló kisebbségi kormánynak. Tehát az a paradox helyzet alakult ki, hogy egy 1%-os támogatottságú törpepárt (szdsz) diktált a kormánynak és vele 10 millió magyarnak. Na, ebből lett elege mindenkinek!Az autópálya-építésekről kiderült, hogy óriásira növelték a költségvetési hiányt (9%) és az államadósságot (18 ezer milliárd Ft), továbbá olyan mértékű korrupcióval járt, mely mintát mutatott az egész politikai életnek. Jellemző példa, hogy az M6-os autópálya építésére felvett hitel évtizedekre adósítja el a költségvetést. A kormány pedig
állandóan verte a mellét, hogy hány száz km autópályát építtettek. Na, így nem érdemes! Addig, amíg Németországban másfélmilliárd forintért 
készül 1 km autópálya, nálunk – a hatalmas mértékű korrupciós lenyúlások miatt – ezt a duplájáért, 3 milliárd forintért építik (Kínában mindössze 800 ezer forintért épül 1km). A beláthatatlan mértékű korrupció miatt sok helyen teljesen indokolatlan beruházások születtek, melyeket a terepviszonyok nem is indokoltak (Kőrösvölgyi híd, M6-os alagutak, stb.). Hasonló kilátástalan, korrupciógyanús 
megaberuházás a 4-es metró építése is, melynek megkezdésekor azt állították, megvan rá az uniós hitel, de később kiderült, nem olyan nagyságrendű, mint várták, és korántsem fedezi a hiányzó költségeket, így jelenleg beláthatatlanok a következményei. A számtalan belső gazdasági problémák mellett az mszp-kormány a világgazdasági válságra is későn reagált, mire az ország az államcsőd közelébe került. Ettől egy 25 milliárd eurós IMF és uniós hitel mentette meg, amelynek törlesztése szintén borzalmas adósságcsapdába ejtette az országot. Ha csak ezeket a fenti tényeket nézzük, már az is bőven elegendő lett volna ahhoz, hogy a kormány lemondjon. De a húsosfazéktól senki nem akart magától eltakarodni.
2009. tavaszán végre kormánykörökben is kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy gyurcsány „reformjai” egyrészt nem valósulnak meg, másrészt teljes csődbe taszítják az országot. Mire a majom az mszp kongresszuson elmondta végre azt a beszédét, amit már legalább 3 éve kellett volna:
– Azt hallom, hogy én vagyok a kerékkötője a változásoknak…(Hú, de lassan esett le a papírtantusz te barom). Akkor én fölajánlom a lemondásomat, (Hú, te címeres ökör, ezt 3 évvel hamarabb kellett volna) és azt javaslom két héten belül válasszunk új miniszterelnököt, aki egy szakértői kormány élén rendbe teszi az országot…
Mindenki azt hitte, kész forgatókönyv szerint megvan már az új miniszterelnökjelölt. Ehelyett a következő hetekben kétségbeesett miniszterelnök keresgélés következett, melynek során szinte minden lehetséges c kategóriás politikus és outsider neve felmerült, még Fásy Ádámé is…
Végül többheti dilettantizmus után előhúzták a kalapból szakértőnek gyurcsány gazdasági miniszterét Bajnait, aki többségi támogatás mellett a hátralevő egy évre elvállalta a miniszterelnökséget. Amellett, hogy Bajnaival 
kapcsolatban számtalan bizalmatlansági tényező merült fel, és egyedül csak megszorításokkal (fájni fog) tudott eredményt felmutatni, – ég és föld volt – mind kommunikációjában, mind eredményességében a gyurcsány-féle katasztrófa-kormányzáshoz képest. Az addigi nagypofájú, ad hoc reformozó kormányfőhöz képest Bajnai viszonylag szerényen jelentette be aktuális népnyúzó intézkedéseit, amivel az utolsó pillanatban sikerült visszarántani az országot a szakadék széléről, visszafogva a költségvetési hiányt, tehát a következő kormány előtt elvégezte a piszkos munkát.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: